Harmónia: szabadság vagy kompromisszum?
Régóta foglalkoztat a tánc és az általa megszerezhető harmónia. Ha egyedül táncolsz az egyértelműen harmóniát okoz. Másokkal együtt táncolni már sokkal nehezebb, hiszen a szabadságod korlátozza többiek jelenléte. Az elmélyülést zavarhatja, ha nem mindenki figyel a többiekre.
A világ egy nagy tánc, ahol mindenki együtt táncol, ügyesebben, vagy ügyetlenebbül. Néha egymás lábára lépve, néha összeütközve, máskor összekapaszkodva, vagy éppen párban. Nehéz kérdés, hogy két ember között mikor születik meg a harmónia, de az biztos, ha együtt táncolnak hamar kiderül, hogy képesek-e igazán együttrezdülni.
A tánc gyönyörűsége nem csak gyógyító erővel rendelkezik, elűzi az idő által ejtett testi és lelki sebeket, segít kívül kerülni a rohanó világ stresszes forgatagától. Elmerülve a zenében lehetővé teszi a táncosoknak, hogy megéljék a saját válaszaikat, saját megszülető mozdulataik csodáját.
A tánc emellett tartást ad, javítja a test és a lélek egyensúlyzavarait. Egyfajta szavak nélküli kommunikációs formaként felszabadítja a táncosok gátlásait, érintésekké, mozdulatokká változtatja a sokszor felesleges szavakat. A semmitmondó szavak pedig elvesznek a zenében, meg sem születnek, el sem hangzanak, miközben mi mégis értjük a másik minden rezdülését.
A tánc adja az egyik legtökéletesebb választ arra, hogy miként lehet egyszerre az ember harmóniában önmagával, környezetével és minként valósítható meg a tökéletes szabadság a hétköznapokban is.